Szinkronicitás

Belső utazáson vettem ma részt, többször is. Érdekes meglátásaimat szeretném megosztani az
olvasókkal. Elég dinamikus változások tőrténnek bennünk s amúgy az Univerzum részéről is.
Azt éreztem az utóbbi időben, bármerre is mennék haladnék, falakba ütközöm. Valamiért meg-
állásra vagyok ítélve. Szerencsére tudatosan fogtam fel ezeket a dolgokat, így befelé figyelve
felhoztam magamból, a tudatalattimból mindent amit eddig rejtve tartottam. Elmúlt életek, ill.
ez életbeli fájdalmas érzeteket szabadítottam ki a belakatolt leláncolt, a tudatalattimban eldugott
odukból. Frankón meg is éreztem a fizikai testemben őket. De aztán csak úgy egy másik belső
utazásom alkalmával felhoztam ám belső rejtett kincseimet is. Azaz felhoztam volna ha mindent
elbírtam volna. Pár dolgot szorítottam magamhoz. Egy óriási vaskos könyvet, egy pergament papírt, bőségszarut, majd egy kardot kötöttek az oldalamra. Jövök visszafelé, aztán félúton egy
másik módon a felfelé vezető csatornán húzok felfelé. Ott aztán a Legfelső Teremtő csodálatos
fényében az egész, magammal vitt vaskos könyv/életeim/tartalmával átitatódtam. Hát eltartott egy darabig. Hihetetlen élmény amikor a magammal vitt karddal mintha lovaggá ütöttek volna.
Eléggé elfáradtam. Helyzetet változtattam, lefeküdtem. Most jön a java. Kezem a szívemen érzem az Univerzum lüktetését. Egyszeriben érzem, tudom mi tőrténik.. A belső változás által
információs forma halmazként létezek. Kész vagyok. Várok. Úgy érzékeltem mint a gyerekeknek való logikai játékféle, ami gömb formájú és vannak rajta különböző formájú lukak amibe
a megfelelő formájú és alakú odavalókat dugják be. Az odavaló megvan, készen van, várakozik.
A gömb forog, keresi a megfelelő párját. Hamarosan megtalálják egymást, szinkronba kerülnek.
Ez tőrténik most. Minden és mindenki a helyére kerül. Ha akarjuk ha nem. Ezért volt és még van
kis idő a korrekcióra, mert nem mindegy melyik "lukba" kerülünk.